Bútor Robi walesi összefoglalója

Bútor Robi Tóth Imivel az oldalán az abszolút 30. helyen fejezte be a 2006os walesi világbajnoki futamot a Suzuki Sport Europe által felkészített Suzuki Ignis S1600 autóval. Kategóriában (ha értékelték volna őket), akkor az előkelő 4.helyet szerezték meg.
Héfőn este értek haza a fiúk, kedd reggel hívtam Robit...

Ez már a második..
Első nekifutásra a VB szereplés nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt anno megálmodtad…
Igen, az első világbajnoki futamom nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna…
Ennek alapvetően két oka volt:
Az egyik, hogy első mindenből a legnehezebb, szerintem. Arra viszont tökéletes volt, hogy rengeteg konzekvenciát tudtunk levonni és ezeket a tanulságokat tudtuk most hasznosítani és nem hibáztuk be újra. Nagyon odafigyeltünk az ottani hibákra és talán ennek is volt köszönhető, hogy sokkal rendezettebben, szervezettebben tudtuk lebonyolítani a versenyt.
A másik pedig, hogy úgy kezdtem be abba a versenybe, mint egy magyar futamba, hogy abszolút teljes erőbedobással, 100 százalékos tempóval. Egy VB futamon nem lehet így menni. Aki mindent belead, az 3, 4 gyorson belül elesik. Sokkal inkább megfontoltabban és lassabban kell menni, megtisztelve a necces helyeket.

Térjünk vissza a walesi futamotokra…
A pályabejárás a sajtóanyagok szerint nagyon jól sikerültek.
Abszolút! Imi nagyon felkészülten érkezett. Mindenre megvolt a pontos időtervünk, hogy mikor, hol kell lennünk. Ezt végig tudtuk tartani.
Inkább előbb keltünk fel egy órával és előbb értünk oda a rajthoz, csak hogy mi kerüljünk először sorba. Így általában mindig az első 10 között mentünk át a pályákon, így sikerült is az összes szakaszt maximálisan jól felírni, ki tudtuk használni a két alkalmat mindenhol.

Milyen jellegűek ezek a gyorsok?
Igazából az új szombathelyi pályához tudnám hasonlítani leginkább. Egysáv széles murva utak, nagyon kemény talajjal. Mindkét oldalon vizesárokkal, tele vízzel, hiszen egész héten szakadt az eső. Annyiban különbözik a magyar pályáktól, hogy jóval hosszabbak. Általában 25 kilométer volt a hosszuk és tele ütemváltásokkal. A gyors és a lassú részek váltakoztak. 3-4 kilométert mentél tempósan, majd megint lassú rész következett.

Talán ez is volt a legnehezebb bennük… Felgyorsultál, robogtál hatodikban, majd újra jöttek a visszafordítós kanyarok, amiket irgalmatlanul meg kellett tisztelni ahhoz, hogy ne essél el. Erre nagyon koncentráltunk már a felírás alkalmával is. És még a nagyon sok kőre… Majdnem minden belső íven volt valami, sok kanyart nem lehetett levágni, mindenfelé sziklák.

Fontosnak tartottuk még arra koncentrálni, hogy ne pörögek túl, ne vaduljak be… Ne úgy menjek, mint itthon, mert ott nem szabad úgy menni, hamar véget ért volna a verseny, ha elengedem magam…

Az autó új volt számodra… Tudtál vele előtte tesztelni?
Nem volt a verseny előtt tesztünk. Az már nem fért bele a költségvetésbe, sajnos.
A shakedown-on tudtunk összesen két kört, tehát 4 kilométert mennünk, abból az elsőt még felírás nélkül, hiszen csak a prioritásos versenyzők járhatták be a shakedown szakaszt még az előző napon. Mi az Aava itineréből próbáltunk menni, de ez csak arra volt jó, hogy megnézzük, hogy minden működik az autón és jók a beállítások.

Az első 2-3 gyorson próbáltunk megbarátkozni az autóval, de ez látszott is az időeredményeken.

Mennyivel volt másabb ez a kocsi, mint amivel évközben mentél?
Igazából nem sokban különbözött. Ráadásul a belseje abból lett átrakva, a karosszériája volt más, de hasonló volt az enyémhez.
Igazából a pályák és a beállítások voltak mások. Talán ezzel kellett volna többet foglalkozni. Itthon sem tudtam igazán jó időket menni az ilyen sáros, vizes talajon, a beállításaink nem voltak megfelelőek. A verseny közben folyamatosan puhítottuk az autót és emiatt egyre jobb lett.

Az volt még a más, hogy mi mentünk egyedül Pirelli gumival, a többiek mind Michelinnel versenyeztek és nem tudtuk eldönteni, hogy az mennyire jó döntés, hogy nekünk kell kitalálni, hogy milyen gumit rakjunk fel.

Milyen hangulata volt magának a versenynek? Milyenek ezek a VB-s srácok? Hogy éreztétek Magatokat közöttük?
Borzalmasan jól éreztem magam végig. Maximálisan vidám voltam és teljesen jól tudtam koncentrálni végig. Jókat aludtam, abszolút kipihentem magam és végig élveztem a tréninget.
Azt gondolom az Imi is hasonlóan érezhette magát, ezt láttam rajta.
A verseny nagyon pörgős volt, nagyon szervezett. Nem voltak lyukak, ahol lett volna időnk elpilledni, vagy kieshettünk volna a koncentrációból.

Volt néhány sportbírói hiba, amin meg is lepődtünk az Imivel. Volt, mikor valaki hamarabb bement a beíróba és nem írtak be neki semmit, előbb ment be a szervizparkba. Volt, mikor minket is előbb akartak elrajtoltatni. Ezen kívül nagyon jól szervezett verseny volt.

Annyira pörgött minden, hogy nem nagyon tudtunk kontaktusba kerülni senkivel. Ugye jóval hátrébb mentünk, mint a kategóriatársak, még attól függetlenül is, hogy másnap már előbbről kellett volna rajtolnunk a 60. hely környékén mentünk csak, mert nem volt prioritásunk. Így velük nem nagyon találkoztunk. Olyan túlzásba nem vittük a kommunikációt, de nagyon jól éreztem magam és nagyon boldog voltam végig, hogy ott lehetek és mehetek.

Mikor elindultunk itthonról, mindenki kérdezte, hogy milyen eredményre számítunk.
Azt mondtam és így is gondoltam, hogy ha kilométerenként az első S1600-ostól nem kapunk 2 másodpercnél többet, az nagyon jó nekem. Úgy gondolom, hogy 1 másodperc van az autóban, hiszen az Ignissel nem lehet felvenni a versenyt a Swift vagy a C2 ellen.
1 másodperc pedig biztosan van bennünk, hiszen újak vagyunk még itt, nem ismerjük a pályákat.
A második naptól kezdve folyamatosan sikerült ezt megvalósítani, kilométerenként belül voltunk a két másodpercnek és ettől borzasztóan jól éreztem magam.

Szerintem ez az eredmény messze felülmúlta bárkinek is az elképzelését. Amihez ezúton is gratulálnék. És mindenféle szkeptikus hang nélkül kérdezném:
És vajon szerinted számít ez? Mármint ez a jó eredmény… Tudod ezt a jövőben valahol kamatoztatni?
Nekem mindenképpen, hiszen nagyon örülök neki!
És annak örülök a legjobban, hogy gyakorlatilag hiba nélkül csináltuk végig, ami nem csak rám értendő, hanem mindenkire, aki részt vett ebben a dologban.
Imi 102 százalékon teljesített, én úgy érzem 100 pontossággal tudtam végigcsinálni a 350 kilométert. Egyszer nem forogtunk meg, nem akartunk felborulni, nem kaptunk defektet… Abszolút koncentráltan és pontosan végeztük a feladatunkat.
Csakúgy, mint mindenki más, aki benne volt ebbe a csapatban. A komplett Suzuki Sport Europe szervizcsapata is mindent megtett, amiért én nagyon elégedett, hálás és boldog vagyok.
Hogy a jövőnket ez hogyan befolyásolja? Erre a kérdésre sajnos nem tudom a választ…
Én bízom benne, hogy számít, mert véleményem szerint minden számít ami pozitívum.
Véleményem szerint ez a verseny nagyon pozitívan sült el, attól függetlenül, hogy nehezen jött össze.
Bízom benne, hogy Swifttel tudok menni jövőre a magyar bajnokságban és hogy tudunk még bizonyítani VB futamon is, talán egy ütőképesebb autóval…

Hogy érzed, hány százalékon mentél és még mennyin tudnál?
Mindenképp tudnék ennél gyorsabban menni…
Aki végigmegy egy Super1600 VB szezont, az megy 8 futamot. Mi egy vagy két évente megyünk egyet és abszolút úgy állunk neki, hogy nem eshetünk ki - főleg nem az elején, hiszen akkor az egész munka semmit nem érne -, ezáltal az ember sokkal nyugodtabban és visszafogottabban megy. Úgy gondolom, hogy félmásodperccel kilométerenként mindenképp tudnánk ennél gyorsabban menni. Imi tudna hajtani, ha arról lenne szó, tudunk pontosabb itinert írni, főleg, hogy túl vagyunk egy közös versenyen.
Tehát még mindenképp van bennünk tartalék! És az autóban és a gumiban is… El lehetne ennél jobb eredményt is elérni, de ehhez még idő kell…

Mit kívánjak Neked karácsonyra?

Nyugalmat, pihenést…

És jövőre?
Egy Suzuki szerződést…

DuEn - Swift Klub