Suzuki Ignis gyorsteszt

Egyelőre csak 1.3 literes benzines motorral lehet majd kapni a Suzuki magyar piacra szánt kisautóját, az Ignist. A 2,35 millió forintos indulóáron mától a kereskedésekbe kerülő Swift utódról Visegrád hegyei között szereztem az első benyomásokat. Ezek arról győztek meg, hogy itthon valószínűleg sikeresebb lesz az elődjénél.

Májustól valószínűleg sokkal több Suzukival találkozhatunk a forgalomban, ugyanis a több, mint egy évtizedes Swiftet leváltó Ignis első benyomásai nagyon kellemesek voltak. A bemutatkozásra a visegrádi hegyek között került sor, amitől először egy kicsit féltem, mert nem hittem, hogy az 1.3-as motornak ez a terep lenne a megfelelő. Szerencsére kellemesen csalatkoztam benne. A 93 lóerő valóban benne van a kis erőműben, a próba során a 150 km/h-t mindenféle megerőltetés nélkül hozta az Ignis. A gyár szerint ennél tízzel többet is tud, de szerintem nemcsak tízzel. A megnövekedett teljesítményhez képest a motor viszont kicsit lomhább lett a Swifthez képest, de a pörgetésre nincs is szükség, kivéve, ha a sportosabb hangzást akarjuk kicsikarni belőle, ugyanis 3500-tól jönnek elő a morgósabb decibelek. A kisköbcentisektől eltérően, már alacsonyabb fordulatokon is jól muzsikál a 16 szelepes, változó szelepvezérlésű motor, ami teljesíti az Euro4-es emissziós követelményeket.

Az új Suzuki nem érzi rosszul magát nagy sebességnél sem, nem kóvályog úgy, mint az elődje, ráadásul az említett sebességnél, még nyoma sem volt a szélzajnak, csak a motor brummogott elégedetten. A hegyek között már egy kicsit érződik, hogy az igazi élményt nem az 1.3-as fogja nyújtani, hanem (remélhetőleg) az ősztől piacra kerülő 1.5-ös. A kisebb motor alacsonyabb sebességi fokozatokban még csak-csak meglendítette a közel egytonnás kasztnit, de feljebb kapcsolva elveszett az erő. A gázpedál padlóra taposásával sem fog az iszonyatos gyorsulás rögtön hátba verni, a reagálása kicsit lassú, de később azért csak magához tér.

A futómű kellemesen lett hangolva, családiasan kényelmes, emiatt a kanyarokban a magas kasztni jobban megdől. Az autó azonban jól reagál a hirtelen irányváltásokra, ha túlfeszítjük a húrt, akkor is inkább az elejét tolja, bár inkább a semleges kategóriába sorolnám. A visegrádi szakaszokon az útminőség hagy maga után kívánni valókat, így a futóművet komoly próba elé állítottam. Jól vizsgázott, a kerekek ugyan gyakran elpattogtak, de a kocsi nyugodtan viselkedett ekkor is, nem volt gond a megzabolázása. Úgy tűnik, hogy örökölte a Swift azon jó tulajdonságát, hogy könnyen kiautózható a határokig, viszont ott sem barátságtalan.

A fékek pont a megfelelően lettek beállítva a kocsi paramétereihez, finoman lehet adagolni őket, de harapnak is, ha arra van szükség. A hatásosságát a GS fokozatnál szériában kapható ABS fokozza. A kuplung viszont egyértelműen a gyengébbik nem számára lett tervezve, nagyon könnyen jár, és a többi pedálhoz hasonlóan kicsi az útja, ráadásul a trepnihez közel fog. A váltó viszont nem ebbe a kategóriába való, az Ignishez túl sportos. Kicsik a váltási utak, és a kart nagyon precízen lehet a sebességi fokozatoknak megfelelő helyre tolni. Nagyon jól tűri a határozott, gyors váltásokat, ehhez hiányoltam csak igazán egy vérmesebb, hozzá illő motort.

A sportosabb haladást azonban egy tényező jelentősen gátolja, ez pedig az ülésnél keresendő. A székek keményre lettek tömve, és oldaltartásuk is szinte nulla, így ide-oda csúszkáltam bennük, ami már a rövid ismerkedés során is zavaró volt. Viszont a vezetőé magasságban is állítható, méghozzá elég jól, tehát itt is gondoltak a hölgyekre a japánok. A pedálsor és a kormány viszont a szokásosnál messzebb van egymástól, így egy kicsit raliautós az érzés. Ez viszont hosszabb távon kényelmetlen lehet, mivel a kormány közelebb van hozzánk, ezen persze az ülések háttámlájának a döntésével segíthetünk. Az elektromos segítésű szervokormány nem állítható egyik irányban sem, de az elhelyezése első alkalomra nem tűnt rossznak. A vezetési pozíció számomra megfelelő volt, a kocsi magas építése miatt pedig könnyen belátható körülöttünk az út.

Ha körülnézünk az Ignisben, akkor látható, hogy sokkal barátságosabb lett az elődjénél, bár a műanyagok jobbára maradtak a régi, kopogós fajtából, ezt azonban jól álcázták a japánok. A műszerfalat is kellemesebb bámulni, mint a Swiftét, ugyanakkor ez még mindig nem az igazi. Azonban el kell ismerni a mérnökök igyekezetét, határozottan jobb hangulatot varázsoltak a legújabb Suzukiba, például a kezelőszervek is javuló tendenciát mutatnak. Ötletesnek tartottam a középkonzol melletti két kis tárolórekeszt, aminél jobb helyet keresni sem lehet az irattárcáknak. A kesztyűtartó mérete itt sem döntöget csúcsokat, de egy fényképezőgép pont elfér benne.

Az utasoknak is átlagos helyet biztosítottak az Ignisben. Elöl, hátul egyaránt nagy a fejtér, erre nem lehet panasz, a hátsó utasok lábterére ugyanez már nem mondható el maradéktalanul. Egy 190 magas sofőr már nem férne el kényelmesen maga mögött, de hát egy Suzukitól ne várjunk el csodákat, egy öttagú családnak így is elegendő hely áll rendelkezésre. A csomagtér 236 litere egy nagyobb nyaraláshoz már nem biztos, hogy elég az egész famíliának, de ha csak ketten kirándulnak, akkor a 60:40 arányban dönthető hátsó ülésekkel megkétszerezhetjük a rakodásra alkalmas helyet. A konstrukcióból adódóan viszont a magas padlólemez a csomagtartó méretét is csökkenti, ráadásul kicsit magasra is kell emelni a pakkokat.

A Suzukinál javítani akartak a Swiftek biztonság kapcsán elterjedt rossz hírneven, így minden változathoz alapban kínálnak két légzsákot, minden üléshez hárompontos öveket, melyekből az elsők állíthatók és előfeszítővel ellátottak. A hátsó utasok mindegyikét fejtámla védi, és a most már elmaradhatatlan Isofix gyerekülés-rögzítést is megtaláljuk a kocsiban. Az oldallégzsák a GS sorozathoz szériában jár, kár, hogy a többihez még rendelni sem lehet. Szerencsére az ABS-nél ez nem áll fenn, melyet ráadásul a menetstabilizálóval (EBD) együtt adnak. Az egyes változatok (GC, GLX, GS) közötti különbségek főleg az elektromos kütyük számának növekedésében és a külcsínt javító felszerelésekben jelentkezik. További apró jele annak, hogy a hölgyeknek szánták a kisautót, hogy a vezetőülés előtti napellenzőben is megtalálható a piperetükör.

Az Ignis ajánlott ára 2,35 millió forintról indul, ami elég jónak tűnik, bár egy kicsit több kényelmi extrát is adhatnának hozzá ahhoz, hogy verhetetlen legyen a kategóriájában. Ha minden felszerelést beszereltetünk a kocsiba, akkor a végösszeg a hárommilliós határt verdesi. Aki eddig nem mert a Suzuki mellett dönteni, azt tanácsolom, hogy menjen el egy márkakereskedésbe, és próbálja ki nyugodtan. Én is várom, hogy hosszabb időt is eltölthessek vele egy tesztelés alkalmával.

(Forrás: a5.hu)