Swift ültetés

Swift ültetés házilag
avagy szentségelés hajnalig

-Na? Menni fog?
-Mittom én. Szerintem a hátsók nem lesznek gázosak.
-És az elsők?
-Azzal szívni fogunk.
-Mert?
-Mert...várjál. Itt egy papír, a Suzis írta. Így kell kiszedni elvileg. Csak nem értem. Minek kell leszedni a kormány-összekötőt?...

Pont fordítva történtek az események, mint ahogy az elején elképzeltem. Az első rugók cseréje hihetetlenül egyszerűnek bizonyult. Öt csavar és csókolom. Természetesen nem akarok belemerülni teljesen a részletekbe, hogy melyik csavart, hogyan, merre, meddig és miért, mert ezt a cikket nem igazán szakszerű szerelési segédletnek szánom (nem is szakmám), inkább a tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, amik vannak már, főleg hogy ennyit késtem az irománnyal.
Az autó megemelése után lekaptam a kereket, majd suzis leírását követve szépen sorban kiszedtem a 17-es csavarokat és a stabilizátor összekötőjét (itt azért nem árt egy kisebb feszítővas, ugyanis erőteljesen le kell nyomni a kis viccest). A kormányösszekötőt nem kell bántani! Leszedtem a fékcsövet tartó fület, aztán fent, a motortér felett-mögött, a tornyon, a lengéscsillapító tengelyéről az anyát, miután eltávolítottam a műanyag burkolatot, amit múltkor az �ikerkürt� beszerelésénél olyan ügyesen eltörtem (de HoCsa bácsi szépen meghegesztette).

Természetesen mindenhova kellett fújkálni jófajta csavarlazító dezodort, no meg elő kellett kaparnom a régi, szovjet dugókulcs készletet, ami azért jó, mert elnyűhetetlen és hatlap belül. Még öregapám vehette valamikor, vagy az ő öregapja, de az is lehet, hogy ez mindig is volt, már a kezdetek kezdetén. Nem tudom, a lényeg, hogy elpusztíthatatlan. Egyelőre tudományos munkám tárgyát képezi az alapanyag, amiből előállították, ugyanis még nem találtam olyan hosszú csövet, amit ráhúzva -és azzal erőkart növelve- elgörbülne. Szerintem végtelen nagy nyomatékot is le lehet adni vele, de ehhez már Chuck kéne.
A rugó kiszereléséhez nem kell összehúzó. Anya le, rugó kilő, új rugó be, anya vissza. Aztán jöhet az egész művelet reverse. Kész.

A hátsók iszonyatosak voltak. Ránézésre semmi gond velük, kiszed, új berak, kész. Ahham. A rohadt gumitányérokat úgy begyűri, mint annak a rendje. Egyszerűen nem bírtunk velük. Valami háromszor-négyszer ki-be-ki-be. Mondjuk az is közrejátszhatott, hogy egy kicsit már dolgozott a védőital, meg eléggé belefáradtunk már. Nem tudom, a lényeg, hogy bent vannak. És NAGYON jóóók!

Kanyarban valami félelmetes. Nincs kasztnidőlés, nincs billegés. A gumik igazi képességeit is előhozta. Ugyanakkor nem ajánlom azoknak, akik szeretik a �Dacia� életérzést, mert igaz, hogy a gyári sem egy nagyon kényelmes valami, meg az is igaz, hogy most sem olyan veselerázós, mint a Trabim volt, de mindenesetre nem egy lágy rugózás. De nem is kényelmi szempontok vezéreltek. Jó úton semmi probléma, kicsit szaron vacog a fogam. De megérte�szerintem. Majd kiderül, hogy télen milyen lesz. Vigyáznom kell vele, az biztos.
Meg az is biztos, hogy a gyári emelőn kívül más nem fér be alá. Sem a krokodil (kétfélét is próbáltunk), sem a lift emelő -vagy minek hívják a felszereltebb műhelyekben lévő antigravity szerkezeteket?- karjai.

Pár napos használat után sikerült kicsit szétszaggatnom az első lökös alján végighúzódó gumi koptatót, meg a lökös aljáról kicsit leverte a zománcot egy jól sikerült útfolytonossági hiány. Mára egyéb sérülések is találhatók az alvázon, de ezek csak festékhiányok, karcok. A lengőkarok, meg alul a csavarfejek - így hosszabb használat után � nagy csúnya hangokat szoktak néha produkálni, ahogy egyre bátrabban feszegetem az autó terepjárási képességeit. Minden bizonnyal a 195/50 méretű gumik is közrejátszanak, mindenképpen fel kell helyettük tennem /55-öset, vagy a gyári 185/60-asat (ebben az esetben kb. másfél centivel lenne magasabb a jószág). Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy egy nagyon stabil kisautóm lett, kanyarban, jobb minőségű úton álom, el lehet vele közlekedni mindenhol, csak egy kicsit jobban oda kell rá figyelni, hogy merre menjek. Egy hét után egészen hozzászoktam és már nem is nehéz a helyes nyomvonal kiválasztása. Nem billeg, négy utasnál sem hullámzik az úton.

Szeretem. DE! Semmiképpen nem ajánlom azoknak, akik minden egyes koppanásnál felszisszennek. Egy termetesebb fekvőrendőrön nem biztos, hogy át lehet menni vele (ezekkel a gumikkal). Valószínűleg télen sem lesz a legideálisabb közlekedni vele, gondolkodom is rajta, hogy az elsőket visszacserélem a hideg hónapokra. Nem is képzelné az ember gyereke, hogy ennyit számít. Pedig csak 30mm�

Köszönetnyilvánítás:

Mindenekelőtt köszönöm édesapámnak és Kicsiembernek a szerelésben való segédkezést, továbbá Cicabácsinak, Suzisnak, Múth Jánosnak és természetesen HoCsának a szakmai tanácsokat.

Még egy kis élmény:
Beálltam egy tezsvér mellé a parkolóba. Sajnos csak telefon volt nálam, így a képek még rosszabbak, mint a fentiek, de valamit talán láthattok rajtuk. Íme:

Továbbá készítettem még pár képet az otthon elkészített rezonátorcsőről, meg az �ikerkürtökről-, mert már sokan kérték tőlem számon őket .

Kopasz, Swift Klub